Ezzel a pár sorral köszönöm azoknak ezt az évet akik hozzájárultak az én művész létemhez! Legyen áldott, békés karácsonyunk! 🥰

“A zenészek ,,művészek" és színházi emberek a világ legerősebb és legbátrabb emberei közé tartoznak. Egyetlen év leforgása alatt, napi szinten több elutasítással kell szembenézniük, mint másoknak egy teljes élet során.

Nap mint nap szembeszállnak a szabadúszó életmód anyagi nehézségeivel, a becsmérlő emberek tanácsaival, mint a: “kereshetnél valami rendes munkát magadnak”, és végül a saját legnagyobb félelmükkel, hogy vajon lesz e munkájuk a jövőben.

Minden nap túl kell lépniük azon az apróságon, hogy a világ, amire az életüket tették fel, lehet, hogy csak egy megfoghatatlan álom. Minden egyes hang, ária vagy előadás, mellyel testileg- lelkileg próbálják kifejezni magukat, egyben egy támadófelület a kritikusoknak, egy lehetőség a becsmérlésnek.

Minden elmúló évben ámulnak, ahogy barátaik elérik egy normális élet céljait – kocsi, család, ház, megtakarítások. Hogy miért?

Mert egy művész képes feladni egy egész életet, egyetlen pillanatért, azért a hangért, azért a mondatért, azért a szikráért, vagy azért az egyetlen megnyilvánulásért, amivel a néző lelkét megérintheti.

A művészek azok az emberek, akik az élet ízét csak abban a kristálytiszta pillanatban érzik, mikor a szabadjára engedett lelkükkel megérintik valaki más szívét. Ott, abban a pillanatban közelebb állnak a varázslathoz, Istenhez, vagy a tökéletességhez, mint bárki más a világon, valaha. És legbelül, a szívük mélyén tudják, hogy ezért a pillanatért élni többet ér ezer másik életnél.”

David Ackert